9. rész: Álom

kyouko11  2022.01.30. 16:53

Kagome az éjszaka közepén ébredt. Plafont bámulta, oldalára fordult,

Sesshomaru nyugodtan aludt mellette, félig átkarolta őt. Odakint még sötét volt,

hirtelen neszt hallott a folyosóról. A kíváncsisága nem hagyta nyugodni így

óvatosan kimászott kedvese mellől és hangtalanul az ajtóhoz lépet. Mikor viszont

kinyitotta nem az ismerős folyosó fogadta. Az erdőt látta mag előtt, visszanézett

és Sesshomru még mindig békésen aludt. Lassan kilépett az ajtón, az erdőben,

lába a nedves talajon ért földet majd, egyre beljebb haladt a sötétbe.

*Ez nagyon furcsa, mi lehet ez.*

Még beljebb ment az erdőbe, egyszer csak fényt látott. Közelebb érve nem hitt a

szemének , a barátai voltak azok. Mind ott voltak , Sango eldőlve lehunyt

szemmel Kiraráva a karjában aludt. Miroku egy fa törzsének dőlve pihent, Shippó

a Kagome által áthozott hálózsákban aludt. Körülnézett és Inuyashat egy fa

lobkoronájának tetején találta meg. Ő nem aludt, Kagome látta ahogy a látó határt

kémleli aggódó szemekkel.

-Ez miattam ,van mert itt hagytam őket. Bár mindent elmondhattam volna nekik.

De várjunk csak ez most akkor egy álom vagy én tényleg itt vagyok. Egy módon

tudhatjuk meg.

-Inuyasha ó, Srácok, haló.

Inuyasha meg moccant, Kagome már azt hitte látja őt, és valóban itt van köztük,

de akkor valami történt. Valami megmoccant mögötte, Inuyasha rá nézett , de a

lány tudta , hogy nem látja és a mögötte lévő terepet figyeli. Ő is hátra fordult és

ekkor egy szellem, ugrott ki a bokorból pontosabban egy hatalmas medve

szellem. A kis csapat felébredt a zajra és máris harcra készen álltak. Kagome látta

ahogy Shippó még kicsit tanácstalanul markolja a hálózsák szélét, de Inuyasha

már a kardjával a kezében állt a szellem előtt.

Kagome bárhogy próbálta nem sikerült elérni a barátait. A harc elkezdődött , de

ami ez után történt arra senki nem számított. Miroku nem használhatta a

szélörvényt mivel a fák felett megjelentek Naraku mérges darazsai.

-Naraku, mit tervezhet ezzel a támadással , csak nem miattam, hisz Kagura által

megtudhatta, hogy nem vagyok velük vajon mi a célja.- Kagome ekkor

meghallotta Sango hangját.

-Szerzetes, ne csináld a darazsak.

- Miroku ne , ez csak egy szellem , ezt el tudjuk intézni az örvény nélkül is.

- Rendben. - Miroku leengedte a kezét és helyette a botját szegezte a szellemnek.

Viszont ekkor , több tucat , szellem kerítette be őket és indultak feléjük. Kagome

már csak képeket látott, társai fáradtak és a szellemek nem fogytak. Majd újabba

kép ahol Miroku már alig van magánál és Sango könnyei az arcát áztatják.

 

-Ne Miroku!!!- Kagome ösztönösen indult el a társai felé.

Futott ahogy bírt , de nem ért el hozzájuk, a táj megnyúlt, ő pedig a sötétségbe

zuhant. Felriadt, a szobájában volt , Sesshomaru ott volt mellette, de most már

ébren, aggódva nézett rá.

-Minden rendben ?

Kagome nem válaszolt, az ajtóhoz sietett, majd szinte feltépte az ajtót, de nem az

erdőbe vezetett, csak a folyosót látta maga előtt. Sesshomaru sietve, utána ment

majd gyengéden maga felé fordította. Alváshoz nem viselt pólót és így Kagome a

férfi csupasz mellkasának nyomta a homlokát.

-Olyan valóságos volt, ott voltam , de nem tudtam segíteni, nem hallottak engem.

-Hol voltál és mi történt? - kérdezte gyengéd hangon a férfi, érezte Kagome

minden porcikájában a remegést.

-Álmodtam, de talán mégsem nem tudom, álmomban a barátaim veszélyben

voltak és Naraku volt az aki megtámadta őket.

- Csak rosszat álmodtál, ők biztonságban vannak , ne aggódj.

- Akkor is olyan valóságos volt.

- Hiányoznak neked, de ne aggódj hamar újra együtt lesznek veled. Most pedig

nyugodj meg és pihenj még egy kicsit, hosszú napunk lesz, szükséged lesz az

erődre.

Kagome próbálta megnyugtatni zakatoló szívverését, hagyta , hogy kedvese az

ágyhoz vezesse, majd a karjaiba zárja. Lágyan simogatta a hátát, Kagome

azonban félt elaludni, félte lehunyni a szemét.

*Mi van ha ez nem állom volt,egy figyelmeztetés vagy talán a jövő ami ránk vár,

mi lehetett ez , holnap meg kell kérdeznem Nyugat urát a dologról. *

Valahol az erdő mélyén:

-Nagyuram a hírek igaznak bizonyultak, megtörték az átkot.

- Bosszantó, miért nem tudtak nyugton maradni még egy kicsit. A tervünk még

nincs kész teljesen.

- Terv Uram? Mi lenne az?

- Csak nyugalom Kagura mindent a mag idejében, ha végre minden készen áll

örökre eltörlöm őket a föld színéről és akkor senki sem állhat az utamban.

Kagura kissé gyanúsan méregette mesterét, nem tudta mit tervezhet és ez

bosszantotta. Az nem érdekelte mit tesz Naraku a papnővel és társaival, de

Sesshomaru már más volt. Meg kellet hát tudnia mit tervez Naraku és ebben csak

egy valaki segíthet.

 

*****

Kagome az éjszaka történtek után nem sokat aludt, ébren figyelte ahogy az ég

fokozatosan változik. Az éjszakát felváltotta a nappal. Felkelt majd a megmosdott

tiszta ruhát vett fel ,amit még az este folyamán egy szolgáló, hozott nekik be a

szobába. A ruha egyszerű volt, egy kimonóhoz hasonlatos öltözék volt csak ennek

alja nadrágszabással végződött. Praktikus volt ha gazdájának harcolnia kellet

benne. Kagoménak ismerős volt a ruha , tudta, hogy gyakran hordott ilyet.

Miután felöltözött az étkezőbe indult. Tegnap a palota ura mindent megmutatott

nekik és azt is közölte velük, hogy reggel bátran menjenek le addigra már az étel

is kész lesz. Pillanatok alatt megtalálta az étkezőt. Az asztalon már ott sorakoztak

a különféle fogások, finomabbnál finomabb illatok terjengtek a levegőben. Viszont

Kagoméba újra előtört az érzés, hogy az álma talán figyelmeztetés volt és így

nem tudta teljesen egészében élvezni az ételeket.

Mikor elindult Sesshomaru még békésen aludt, nem akarta felébreszteni, most

viszont, hogy egyedül volt talán még is az lett volna a legjobb ha a férfi most vele

van.

Ahogy a gondolataival vitázott egyszeriben egy ismerős erőt érzékelt, de mikor

megfordult senki nem volt mögötte. Arra gondolt csak a képzelete játszott vele.

Pár perc múlva viszont megjelent Nyugat nagyura a teremben. Kagome látott

valamit a szemében amit nem tudott megfejteni, de annyit azért látott, hogy a

nagyúr féloldalas mosolyra, húzta száját. Elhessegette a gondolatot, ami azt

sugallta valamit titkol és inkább üdvözölte Szerelme apját.

-Jó reggelt.

- Jó reggelt kedvesem, kipihented magad? Sesshomaru?

A férfi udvariasan kérdezett, és Kagome megnyugodott egy kicsit a barátságos

hang hallatán.

-Még alszik ,nem akartam felkelteni, hosszú napokon vagyunk túl és ki kell

pihennie magát.

- Akkor még neked is fent kellet volna maradnod vele, te is ugyanazt élted át mint

ő.

- Én jól vagyok, köszönöm, már hozzá szoktam, bár attól még új érzés.

-Azt elhiszem, de idővel, jobb lesz és fokozatosan megtanulhatod újra az erőd

használatát. Milyen szépek is voltak azok az idők, mikor ti ketten vált vállvetve

harcoltatok, az az összhang, csodás.

Kagome csendben figyelte a férfit a tekintetében mérhetetlen szeretetet és

büszkeséget látott ahogy a múltra gondolt.

-Nem kell sokat várnod apám és újra láthatod.- Sesshomaru hangja törte meg a

csendet ahogy a terembe ért. - Ezt megígérhetem.

Sesshomaru az asztalhoz érve , megállt Kagome mellet majd homlokon csókolta,

 

apja mindezt csendben figyelte.

-Felébreszthettél volna.

-Nem akartalak, szükséged van a pihenésre.

-Ahogy neked is, így se aludtál nyugodtan az éjjel. AZ az álom...

-Milyen álom? - Nyugat nagyura csendben hallgatta a fiatalok beszélgetését, de

erre felkapta a fejét. - Mit álmodtál gyermekem?

- Később szerettem volna beszélni veled erről, de ha már szóba került akkor akár

itt is elmondhatom.

Kagome belekezdett. Elmesélte, hogy lépet ki az erdőbe és, hogy minden olyan

valóságos volt, az illatok a látvány minden olyan igazinak tűnt, bár a barátai nem

hallották. Aztán a támadás és , hogy ott állt de nem tudott segíteni a barátainak,

majd a zuhanás jött és akkor ébredt fel.

-Mhh. Értem, úgy látom a képességed kezd visszatérni. - gondolkozott el a

Nagyúr

- Képesség, mi lenne az? - Kagome egyre izgatottabban figyelte a férfi

mondanivalóját.

- Ez nem állom volt, normál esetben , ezt a képességedet akár most is tudnád

használni, de jelenleg az álmaidon keresztül mutatkozik meg.

-Ezt azt jelenti, hogy amit láttam valós?

- Nem teljesen, sajnos én sem tudok sokat erről a dologról , ez anyád képességei

közé tartozik, viszont annyit elmondhatok, hogy ezek az " álmok" a jövő egy

lehetőségét mutatják meg. Ami azt illeti, hogy semmi sincs előre eldöntve , egy

apró mozzanat is változtatni tud rajta.

- Akkor ha most megkeressük őket ,ez a jövő nem történik meg igaz- Kérdezte

aggódva Kagome.

- Meg tudnátok akadályozni a a dolgokat, ha időben odaértek.

-Akkor nincs vesztenivaló időnk, indulnunk kell.- Kagome már talpon is volt. Ekkor

megérezte Sesshomaru kezét a sajátján.

- Várj, tudom, hogy oda akarsz menni, de azt se tudjuk pontosan milyen messze

vannak.

- Akkor se ülhetek itt nyugodtan mikor tudom, hogy bajban vannak. Várjunk azt

mondtad, hogy akár most is használni tudom az erőmet.- fordult Kagome a

nagyúrhoz.

- Igen, de koncentrálnod kell és talán Sesshomaru is segíthet, mivel Inuyasha az

öccse, így erősebb lenne a kapcsolat is.

 

- Rendben akkor csináljuk.

Sesshomaru felállt majd Kagomét követve kilépet a teremből.

-Most már előjöhetsz.

- Tudod akár találkozhatnál is vele, Takumi. Nem kell az én alakomat felvenned

hozzá.

- Ohh barátom, tudod, hogy még nincs itt az idő. Viszont az ereje gyorsan

növekszik és segítségre van szüksége.

- Úgy látom a fiam mindenben segíteni fog neki.

-De míg a szertartást nem tartsuk meg addig, nem fedezhetik fel teljesen mi re is

képesek.

- Sikerült elérned a feleségedet?

- Nem még nem, nehezebb időn keresztül beszélnem vele, de csak idő kérdése

és sikerül.

Kagome és Sesshoma a palota előtt álltak.

-Jól van kezdhetjük. - törte meg a csendet Kagome.

- Rendben fogd meg a a kezem és koncentrálj, figyelj meg minden apró részletet

ami segíthet.

Kagome úgy is tett. Felidézte azt az érzést melyet az éjszaka érzet, de csak a

sötétség fogadta.

-Nem megy..

- Ne ad fel, próbáld újra, gondolja a barátaidra, a kötelékre mely összeköt

benneteket.

Kagome újra lehunyta a szemét és koncentrált. A találkozásokra és a kalandokra

gondolt, amit a barátaival élt át. Hirtelen fényt látott és elindult felé. Fokozatosan

halványult és akkor ott voltak, egy tisztás szélén készülődtek az induláshoz.

Kagome körülnézett lát e valamit ami segíthet neki.

-Egy tisztás... egy patak... ahh minden olyan egyforma, de várj van ott valami,

valami kőből készült dolog, mintha egy szentély lenne.

- Szentély ? - Sesshomaru elgondolkodva hallgatta kedvesét, maga is felidézte

Nyugat térképét elméjében. - Tudom hol vannak , nyugat határán , a határokat

különféle kisebb istenségek őrzik melyek jeleznek apámnak ha betolakodó

közeleg az egyik ilyen határvonalon vannak. Látsz valami különöset a szentélyen.

- Látok egy vésetett, ez egy madarat, ez egy sas.

- Rendben, tudom melyik az, nincs messze.

 

Kagome lassan engedte el a képet elméjéből, kissé megingott mikor újra ki akarta

nyitni a szemét, de Sesshomaru megtartotta.

-Indulnunk kell , nem vesztegethetjük az időt.

- Csak lassan, még nem szoktál hozzá, hogy ekkor erőt használj.- Sesshomaru

kedvese homlokára támasztotta a sajátját, had segítsek.

Kagoem ekkor megérezte az energiát, a teste, ösztönösen cselekedett. Hagyta,

hogy átjárja az erő és feltöltse.

-Mit csináltál? - nézett fel kedvesére

- Pontosan és sem tudom, valami azt sugalta ezt kell tennem.

-Az erőd átjárta a testemet és ...

- Úgy látszik van mit tanulnunk még.

- De most meg kell mentenünk a barátaimat, indulnunk kell.

***

Eközben Inuyasha-éknál:

A kis csapat egész nap nyugodt tempóban ,haladt előre. Nem ütköztek akadályba.

Inuyasha nem nagyon tetszett a nagy csend, de nem akarta, hogy a többiek

aggódjanak, így nem szólt.

Hamarosan beesteledett és tábort vertek.

- Ha Kagome itt lenne, most elővarázsolna valamit a táskájából. - ábrándozott a

kis rókaszellem.

- De Kagome most nincs itt így be kell érned a gyümölcsökkel.- mondta kissé

szárazon Inuyasha

- Szerintetek jól van ?- folytatta tovább Shippo.

- Ne aggódj erős és hamarosan mi is megékezünk az úti célunkhoz és akkor majd

láthatjuk. -nyugtatta őt Sango.

- És ne feledkezünk meg a tényről, hogy Sesshomaru vele van. -tette hozzá

Miroku

Inuyasha a bátya neve hallatán kissé megrezzent, nem mondta el barátainak, amit

megtudott Kikyotól, így mikor szerzetes megemlítette Sesshomarut Inuyasha

kissé furcsán érezte magát.

Ebben a pillanatban azonban mocorgást halott a fák közül és pár másodperccel

később megérezte a szellem jelenlétét.

-Készüljetek, valami közeleg.

 

- Inuyasha mit érzel?- kérdezte a szerzetes , már talpon állt barátja mellet.

- Egy szellem, nem tűnik különösen veszélyesnek ,de legyünk óvatosak.- felelte

Inuyasha.

A zaj egyre erősödött és a kis csapat pillanatokon belül szemben találta magát

egy szellemmel.

- Ez egy medve szellem, - szólalt meg Sango- ők az erdő védelmezői közé

tartoznak, gyakran látják őket és többnyire nem veszélyesek. Biztos a tűz csalta

ide.

- Ezek szerint barát? - kérdezte kissé félénken Shippo

Ekkor viszont egy mérgeződarázs repült el a szellem felett és valami villant a

holdfényben. Egyszeriben a medveszellem , gyors változáson ment keresztül.

Karmai és fogai megnyúltak és kétszeresére nőtt.

-Ez csak Naraku műve lehet, a darázs biztos egy ékkőszilánk volt, attól változott

meg a szellem.- kiabálta most már Inuyasha.

- Harcolnunk kell.