8. rész: Nyugalom

kyouko11  2022.01.30. 16:51

Ahogy Sesshomaru is megmondta délutánra elérték nyugatot. Kagome ott találta

magát a palota kapuja előtt a férfival az oldalán akit szeretett. A díszes ezüst

mintázatokkal körbe futtatott kapu Bizsergető érzést váltott ki a lányból. Tudta,

hogy ez régen az egyik otthona volt most mégis mintha idegenként fogadná őt.

Sesshomaru szorosan kedvese mellet állt érezte, hogy kicsit ideges és nyugtalan,

de ő maga is hasonló érzelmekkel küzdött. Akkor még mikor eljött itthonról, nem

tudhatta, hogy egy átok miatt tette. Akkor csak az volt fontos a számára, hogy

minél messzebb kerüljön az apjától és akkor az akkori új családtagjától. Akkoriban

nem értette mi volt az ami kiváltotta azt az érzést amit apja új szerelme iránt érzet.

Inuyasha halandó anyja iránt. A menekülés volt számára a legegyszerűbb döntés

és a legkényelmesebb is. Az évek során míg külön volt Kagométól sok rossz

dolgot tett és van hogy a legtöbbet a saját vére ellen és csak most gondolt bele

talán apja nem fogja megbocsájtani a bűnöket melyeket elkövetett.

Merengéséből a kapu nyitódása szakította ki, majd a kapu mögül kilépet egy

magas ezüst haja nagyon hasonlított Sesshomaruéra. Arcvonásai tiszteletet

parancsoltak és Kagome tudta ezt meg is kapja. A férfi lágy mosollyal fogadta

őket.

-Úgy örülök nektek, Már olyan régen várom, hogy végre megtörjön az átok mely

elválasztott benneteket és a két családot. Örül a szívem, hogy újra láthatom

ahogy egymásmellet álltok mint régen.

-Apám - szólalt meg Sesshomaru- Mindenek előtt, volna pár kérdésünk, a múltban

történtekkel kapcsolatban.

-Igen biztos tudom, biztos rengeteg kérdésetek van és meg is fogom őket

válaszolni időben, de most gyertek be végre és pihenjetek meg. - A férfi beljebb

tessékelte a két fiatalt. - Biztos elfáradtatok.

- Apám, ami a múltban történt, miért nem mondtál róla semmit korábban? MI az

ami vissza tartott?

A férfi nem válaszolt azonnal egy pillanatnyi csend után megfordult majd komoly

arccal fiára nézett. -A maga idejében megtudsz mindent, most csak pihenjetek

egy kicsit utána ígérem mindent elmondok majd amit tudni akartok.

Kagome kíváncsian nézte kettejüket. Mikor meglátta a férfi arcát tudta, hogy

ismeri, ugyan az emlékei még nem tökéletesek ,de érezte, hogy bízhat benne.

Látta a hasonlóságot a két férfi között , de ugyanakkor a különbségeket is.

Kagome kíváncsi volt valamire amivel nem várhatott addig míg a férfi hajlandó

lesz mesélni nekik a múlt történéseiről.

-Szeretném megkérdezni tud-e valamint az apámról ,anyám elmondása szerint él

és itt van az országban. Tudni szeretném,hogy esetleg találkozhatnák-e vele.

- Kedvesem ,kérlek tegez, hisz régről ismerjük egymást és nem mellesleg szinte

már egy család is vagyunk, ami pedig apádat illeti, még várnod kell. Légy

 

türelemmel, tudod apád szeszélyes ember, ha eljön az ideje megjelenik előtted.

Kagome kissé csalódott volt attól amit hallott,de nem feszegette tovább a témát.

Sesshomaru végig figyelte a lány reakcióit apja válaszára,látta rajta, hogy

csalódott. Szokatlanak találta apja milyen titokzatos velük.

Míg beszéltek folyosókat hagytak maguk mögött és most egy hosszú

csigalépcsőn haladtak felfelé, Nyugat ura elmondása szerint a hálószobák felé

tartanak, hogy kipihenhessék a fáradalmakat. Megálltak egy ajtó előtt majd a

házigazda benyitott. Kagomét azonnal hatalmába kerítette az izgalom. A szoba

olyan volt mint az emlékeiben. Hatalmas ablakok, melyek engedélyt adtak a

napfénynek, hogy megtöltötték a szobát melegséggel, földig érő függönyök. A

falak enyhe zöld árnyalattal tökéletesen passzoltak a szobában helyet foglaló

hatalmas fehérbe burkolódzott ágyhoz. Az ágyat látván, nem tudta elnyomni

mosolyát. Utuk során csaknem az összes emlékét sikerült visszaszereznie így

most, hogy az ágyra nézet fel is bukkant pár, ahogy a szoba minden szegletében

megtalálta azokat a boldog rég elfeledett pillanatokat melyeket családjával és

szerelmével élt át.

-Ez..- kezdett bele a lány végül, majd meg akadt.

-Igen , a te szobád , nem változtattunk semmit az évek során tökéletesen rendben

tartották így azonnal használhatod is .

-Köszönöm.

-Érezd magad otthon. Sessshomaru pedig..

Mind a ketten egyszerre néztek a férfi felé. Kagome reménykedett benne , hogy

nem azt szeretné mondani a férfi, hogy külön szobát kapnak. De aztán eszébe

jutott ,ugyan jegyesek, de még nem házasodtak össze. A másik világban se

nézték jó szemel, ha a fiatalok az esküvő előtt már együtt laktak a párok.

Sesshomaru azonban a kedvese segítségére sietett.

-Apám, szeretnék Kagoméval maradni. Tudom a hivatalos ceremónia előtt ez nem

illendő viszont,nem akarom egyedül hagyni most hogy újra mellettem van.

Látszott Nyugat nagyurán, hogy gondolkodik, majd egy sóhaj

kíséretében,megszólalt.

-Rendben, hisz mind a ketten felnőttetek az idő során és annyi évig egymás nélkül

kellet boldogulnotok itt az ideje , hogy együtt legyetek. Az esküvőt viszont minél

előbb megtartjuk majd, hogy most már tényleg egy család lehessünk.

-Előbb még újra el kell sajátítania Kagoménak az ereje használatát, és még el kell

intéznünk azt aki ezt tette velünk. Utána már nyugodtabban készülhetünk az

ünnepre.

Kagome kissé csalódott volt. Az esküvő hallatán nagyot dobbant a szíve , végre

hivatalosan is kedvese oldalán állhat és nem kell titkolózniuk. Látszólag viszont

Sesshomaru nem gondolkozik ugyanígy . Nem tehetett róla, kicsit elszomorodott,

tekintettét a falon lógó festményre szegezte. A kép kettejüket ábrázolta egy

tavaszi napon a virágoskertben.

 

-Rendben legyen ahogy akarod, ma még pihenjetek, és holnap majd mindent

megbeszélünk.

-Köszönjük.- mondta Kagome egy pillanatra a férfira pillantva majd tekintete újra a

képre fordította.

Nyugat ura távozott a szobából. Kagome hallotta az ajtó csukódását, a zár

kattanását, majd kedvese nagy mégis halk lépteit melyekkel közeledett hozzá.

Pillanatok alatt meleg karokban találta magát és boldogan bújt még mélyebbre

bennük.

-Szomorú vagy , hogy nem akarom megtartani az esküvőt még.? tette fel a

kérdést a férfi, látta kedvese reakcióját miközben erről beszéltek.

-Nem mondhatom azt, hogy nem, azt hitem te is minél hamarabb szeretnéd.

-Nem erről van szó, tudod, hogy ez minden álmom, veled csakis veled. Viszont ha

eljön a pillanat nem akarok váratlan meglepetéseket, nem szeretném,ha azt a

napot mely életed egyik legszebb napja lenne beárnyékolná valami.

-Értem és köszönöm, de legközelebb beszéld meg velem is ha közös az ügy.

-Úgy lesz. Most pedig mit gondolsz kipróbálhatjuk azt az ágyat.

- Apád elég könnyen engedett a dolognak.

-Talán látta, hogy nincs értelme, még ha külön szobát is kaptunk volna, reggel

ugyan úgy melletted ébredtem volna.

Sesshomaru felkapta kedvesét és az ágyhoz sétált vele, majd gyengéden a puha

párnák közé tette. Kagome csak most érezte milyen fáradt is, az utazás és az új

események kifárasztották. Szemhéja egyre nehezebben akart engedelmeskedni.

Ezert ahogy elnehezülnek majd lassan lecsukódnak. Sesshomaru mosolyogva

figyelte kedvesét, ugyan nem erre gondolt, mikor azt javasolta, hogy próbálják ki

az ágyat, de ahogy alvó kedvesére nézett nem tudott rá haragudni.

-Gyönyörű vagy, soha többé nem engedlek el, nem vehet el tőlem senki- súgta

kedvese ajkaiba majd gyengéd csókot lehet azokra. Elhelyezkedett kedvese

mellet és ő is engedett az álmok csábításának.

Közben a kastély másik felében:

Egy férfi ült a székben és a kandallóban ropogó tüzet figyelte. Ma délután az

árnyéból figyelte a két vendég érkezett. Figyelte a reakciójukat mindenre amit

hallottak és láttak. Azóta átok hivatalosan és örökre megtört, most már nem

választhatja el őket egymástól senki. A kötelék még szorosabb mint valaha.

Gondolatmenetéből az ajtó nyitódása szakította ki. Az ajtóban Nyugat ura állt.

-Ezek a gyerekek az évek során egyre pimaszabbak és merészebbe. Még csak

meg sem öleltek, csak folyton a kérdések.

 

-Ugyan csak össze vannak kicsit zavarodva, ne aggódj . Amúgy is Sesshomaru

soha nem volt azaz ölelkező fajta.

-Csak velem nem , a lányodat persze nem tudja visszautasítani.

- Nagyon veszélyes vonzereje van én is majd elvesztettem a fejem mikor

megláttam kiköpött az anyja. Bárcsak ő is itt lenne már velünk.

-Mindent a maga idejében, most a gyerekekre kell koncentrálnunk.

-Igen tudom és nem tudhatják meg, hogy itt vagyok.

-A lányod már szeretne látni, szerintem hiányzol neki.

-Nemsokára eljön az ideje annak is .

- Bárcsak a kisebbik fiam is velük jött volna, kicsi volt mikor el kellet válnom tőle,

talán haragszik is rám.

-Csak azt tetted amit kellet, hogy megóvj mindenkit ne emészd magad. Most

pedig azt mond meg mért kerültek ugyanabba a szobába . AZ én kicsi védtelen

lányom, mit keres a fiaddal egy szobába ha még nem tartottuk meg a ceremóniát.

- Ne néz rám olyan vészjóslóan, a gyerekek már csak ilyenek, most hogy újra fény

derült a múltra , az évek sok érzelmet felhalmoztak , nem nem szakadnak el most

olyan könnyen egymástól, és úgy hallottam a lányod tud magára vigyázni.

-Ezt nem is vitatom.

Mind a ketten nevetésben törtek ki, majd Nyugat nagyura komoly hangra váltott.

-Holnap beszélnem kell velük a múltról és persze arról is hogy ezek után mik

fognak rájuk várni.

-Tudom nem kéne ekkora terhet a vállukra raknunk, de csak ők lehetnek azok kik

legyőzhetik a gonoszt és így minden újra visszatérhet a helyes mederbe.

-Jól fognak dönteni és mi ott leszünk, hogy ha segítség kell , meg tudjuk adni

nekik.

Inuyasha:

Inuyasha végül nem mondta el a többieknek mait az este megtudott Kikyotól, bár

úgy érezte ezt jogukban áll tudni, hisz mégiscsak a barátjukról van szó. Azonban

tudta, hogy ezt Kagoménak kell elmondania nekik. Folytatták útjukat nyugat

felé,most épp egy sziklás részen haladtak át mikor is Miroku megunta azt , hogy

Inuyasha szótlanul ballag előttük.

-Most már elmondhatod nekünk mi az ami nyomaszt Inuyasha.

Az említett felkapta fejét a neve hallatára majd menet közben csak épp hogy hátra

pillantva meg sem állva válaszolt.

 

-Mire gondolsz? Nincs semmi bajom.

-Ugyan nem csapsz be. Az este én is éreztem azt az erőt, tudom kivel találkoztál.

Nem akartam szólni, de láttam az a találkozás nem csak egy egyszerű

beszélgetés volt.

-Szerzetes, mire célzol?- szált be a beszélgetésben Sango is.

-Inuyasha?

-Nem történt semmi. Igen Kikyo itt volt, de nem mondott semmi említésre méltót.

Most csak igyekezünk, hogy minél előbb elérjük nyugatot.

Inuyaha ennél többet nem mondott, majd előre ment, hogy körül nézzen, de

inkább csak barátai kérdései elől akart elmenekülni.

-Észrevettél valamit Miroku?

- Tegnap ezek szerint igazam volt amikor megéreztem Kykio erejét, nem mentem

Inuyasha után , de amikor reggel megláttam tudtam, hogy valami történt.

-Gondolod Kagomeról beszéltek- Ugrott a szerzetes vállára Shippo.

-Lehet Kykio tud valamit amit mi nem és most ezt elmondta Inuyashanák aki

viszont úgy döntött nem osztja meg velünk.

- Lehet Kagome és Sesshomaru el hallgatnak előlünk valamit?

-Ebben biztos vagyok, vagy miért nem hagyták ,hogy velük menjünk, valami itt

nincs rendben.

- Egy biztos minél előbb utol érjük őket annál hamarabb járhatunk a végére.

Időközben utolérték Inuyashát aki egy szirt szélén állt és a látóhatárt figyelte, nem

messze látott egy porfelhőt , ami gyanúsan gyorsan közeledett.

-Társaságunk lesz. - ugrott barátai mellé a félszellem majd mire újra

megszólalhatott volna valaki nekiment.

A porfelhő nem volt más mit egy régi ismerős , nevezetesen Koga a farkas

szellemek vezére és Inuyasha riválisa.

- Hali.

-Koga, ha Kagomét keresed nem fogod itt találni- szólalt meg dühösen Inuyasha

- Hallottam a szóbeszédet . miszerint egy eddig ismeretlen erő több szellemet is

elpusztított, és a személy leírása amit kaptam hasonlított Kagoméra.

- Igen Kagoméról kiderült pár dolog az utóbbi napokban, jelenleg elment, hogy

újra tanulja az ereje használatát.

- Újra tanulja? Hogy értitek?

 

- Kiderült, hogy Kagome innen származik és régges rég egy átok miatt kellet a

másik világba menekülnie, de most újra emlékszik és elment Sesshomaruval ,

hogy...- de Koga félbeszakította Miroku beszámolóját.

-Sesshomaru? Vagyis Kagome most a bátyáddal van?

-Igen, ő segíteni tud neki- * és más okok miatt is de neked erről nem kell tudnod,

még én sem teljesen fogtam fel.* - Így előre mentek nyugatra és mi is épp arra

tartunk.

- Szóval nyugat. -

- Ne akarj bele keveredni farkas, ez nem a te ügyed, folytasd csak az utadat

ahogy eddig.

- Majd meglátjuk blöki, addig is viszlát.

Ezzel el is tűnt, de Inuyasha és a többiek sejtették, hogy nemsokára látják még

barátjukat.

-Megtudta amit akart és már el is ment. - jegyezte meg Sango

-Ne is törődjetek vele, haladjunk.

A kis csapat folytatta útját, nem is sejtve milyen meglepetéseket tartogat nekik

még az út, mielőtt elérnék nyugatot.