7. rész: Látogatók

kyouko11  2022.01.30. 16:49

-Hello papnő!

-Te? mit keresel itt Kagura ?- Kagome bosszúsan húzta össze szemeit a

szellemnő láttán.

-Kíváncsi voltam igaz e a szóbeszéd.. Ugyanis Azt beszélik, egy új erővel

rendelkező szellem tűnt fel, aki képes volt egyszerre több ezer szellemet elintézni.

A szóbeszéd alapján nagyon hasonlított rád a leírása. Így kíváncsi lettem ,hogy

vajon tényleg te vagy az?!

- Nem kellet volna fáradnod, elég lett volna, ha a gazdádat kérdezed , elég sokat

tudna mesélni neked.

-Nem Naraku miatt jöttem . Azt is mondják, hogy egy kutya szellemmel utazol és

ez alatt nem a félszellemet értem.

*Mit akarhat Kagura, minek jött most ide, biztos nem csak azért, hogy ezt

megtudja. Talán Naraku küldte, hogy tudjon meg többet, vajon mennyit tudhat a

múltról? Vigyáznom kell, hogy ne szóljam el magam előtte*

Kagome merengése közben, Sesshomaru elérte a forrást és most kíváncsian

szemlélte a kibontakozó vitát. Már messziről érezte, hogy a szellemnő itt van , de

tudta, hogy kedvese megtudja magát védeni. Így csak csendben figyelte a vitát,

de ugyanakkor ugrása készen állt ha mégis baj történne.

- Mit akarsz pontosan. - nézett a szellemnőre Kagome.

-Csak figyelmeztetni, hogy ne merj Sesshomaru közelébe menni.

-Ugyan mi közöd van neked ehhez?. Csak nem ... az nem lehet , hogy te ...-

Kagome őszinte csodálkozással nézett a nőre. -Szereted őt?

Kagura nem szólt. Kagome látta a nőn, hogy telibe talált.

-Szóval igen.

-Ehhez neked semmi közöd. Nemsokára szabad leszek és akkor Sesshomaru az

enyém lesz. Addig is tarts magad távol tőle.

- A szabadságodban segíthetek, amúgy is van egy elintézetlen dolgunk

Narakuval. A másik dologban azonban kénytelen vagyok ellent mondani neked.

*Ha tudnád, hogy évtizedes előnyöm van veled szemben, nem mernél most itt

kiabálni velem. Te még nem is léteztél mikor én már Sesshomaru menyasszonya

voltam. Ha akkor Narakut sikerült volna megölnünk most itt sem lehetnél. Ezt

viszont még nem köthettem az orrára, azzal túl sokat árulnák el és Naraku idő

előtt megtudná, hogy visszanyertem az emlékezetemet.*

-Hogy merészeled? -Kagura támadásba lendült. Mielőtt viszont eltalálhatta volna

Kagomét egy zöld villanás hasította ketté a levegőt.

 

Sesshomaru ezt a pillanatot választotta, hogy előlépjen rejtekéből. Kagome csak

mosolyogva nézte a férfit, már egy ideje tudta, hogy itt van , de látszólag Kagura

annyira rá koncentrált,hogy nem vette észre őt.

-Most már elég lesz Kagura, azt javaslom itt fejezzük be és menj el.

-Sesshomaru nagyúr.- a nő meglepetten nézte a férfit.

-Lehet, hogy Kagome még nem teljesen tudja uralni az erejét, de ettől függetlenül

, nem ajánlott most harcolnunk. Távozz ha nem akarsz meghalni.

Sesshomaru bosszús tekintettel nézett a szélboszorkányra. Kagura jobbnak látta

ha hallgat a férfira.

-Még nem végeztünk Papnő.

Majd egy forgószél kíséretében eltünt.

Kagome hálás mosollyal nézet kedvesére.

-Ideje kijönnöd a vízből a végén még elájulsz. - szólt kedvesének a férfi

- Nem is említetted, hogy riválisaim is vannak. -Kagome lassan felállt a vízből és

elindult a férfi felé.

-Hozzád senki se fogható.- Seshomaru leplezetlen tekintettel figyelte Kagomét

ahogy az egyre sekélyebb vízbe ér. - Számomra te vagy az egyetlen.

Sesshomaru levette válláról a bundát majd amikor Kagome a partra ért köréje

csavarta.

-Ezt örömmel hallom- Kagome mosolyogva nézet kedvesére, majd lábúlyhegyre

állt és egy csókot nyomot a szellem ajkaira. Viszont a férfi nem engedte elhúzódni

kedvesét inkább mélyítette a csókot.

Kagome Sesshomaru nyaka köré kulcsolta a kezeit ,míg a férfi közelebb vonta

magához és kezét derekán pihentette. Majd fölkapta törékeny kedvesét és vissza

sétált vele a táborukhoz. Még hosszú pillanatokig maradtak, így összegabalyodva,

mire sikerült elszakadniuk egymástól. Kagome végül felöltözött, majd leült

kedvese mellé.

- Vajon Kagura tényleg csak azért jött ide, hogy megtudja amit akar vagy Naraku

küldhette? -tette fel a kérdést Kagome.

- Nem hiszem, hogy Naraku be avatta volna őket a terveibe, vagyis nem mindbe

részletesen, ahogy a reakcióit figyeltem nem sejt semmit. Ettől eltekintve

óvatosnak kell lenünk ,amíg nem tanulod meg használni újra az erődet nem

keveredhetsz harcba más szellemekkel.

-Ne félts tudok magamra vigyázni. Eddig is mindig sikerült legyőznünk Kagurat.

- Nem szeretném ha bajod esne, csak most kaptalak vissza. -Saassomaru lágyan

megsimogatta Kagome arcát.

 

-Nem fog, hisz itt leszel te , hogy megvégy és vigyáz rám.- mosolyodott el

Kagome majd újra csókban forrtak össze kedvesével.

- Ideje pihenni, úgy tervezem , holnap már ágyban alszunk .

-Nocsak, ilyen hamar elérjük nyugatot?

-Az a terv.

Ezután nem beszélgetek, csak élvezték egymás társaságát és figyelték a

csillagokat az égen.

Eközben Inuyashánál

Inuyasha követe a lélekrablókat az erdő sűrűjében. Nem csalódott a lélekrablók

egy ismerőst szolgáltak.

-Kikyo.

Szinte sóhajtotta a nevet. A nő egy hatalmas fa törzsei között ült, hátát fa

törzsének döntötte a lélekrablók ott köröztek a feje felett.

Inuyashan úrá lettek az emlékek, azok a rég elfeledettnek hit emlékek, de

hányszor csak találkozik a nővel ezek úgy törnek rá mit egy vihar a semmiből. Jól

tudta a nő már hallott és köztük nem lenne értelme a dolognak, hisz Kikyo arra

vágyik, hogy együtt lépjék át az alvilág kapuját és együtt maradjanak örökre.

Tudta, hogy inkább azzal kellene törődnie ami az orra előtt van, de a szíve néha

hamarabb reagált mint az agya.

-Kikyo?!

Kikyo lassan a félszellemre nézet, Az ő szeméből már rég eltűnt az a tűz mely

régen lángra lobbantotta köztük a levegőt, most csak unottan nézet Inuyashára.

-Szerbusz Inuyasha.

-Mit keresel itt Kikyo?- Inuyasha tétován lépdelt egyik lábáról a másikra.

-Figyelmeztetni akarlak?

-Figyelmeztetni mire? Talán Naraku tervez valamit amiről tudnom kell?

- Naraku elég elfoglalt mostanában, kikel javítania pár hibát amiket a múltban

vétett. Elhamarkodott döntést hozott és ezért most fizetnie kell. Elszakított két

embert egymástól kik összetartoznak mert félt az erejüktől.

-Nem értem miért mondod ezt el nekem?

- Naraku elrejtőzött és vár a megfelelő pillanatra , ezért óvatosnak kell lenned

Inuyasha.

-Még mindig nem értem, ennek a két embernek segítségre van szüksége? Miért

jötté el hozzám? -Inuyasha össze volt zavarodva, mit akarhat Kikyo tőle, mi köze

 

neki ehhez?

- Ohh nem, Közelebb vannak mint gondolnád. Már te is biztos észrevetted a

közeledben történő változásokat.

-Változások? -Inuyasha elgondolkodott azon felül, hogy bátyja megjelent és

Kagoméról kiderült, hogy egy nagy hatalmú szellem lánya ,nem történt semmi, és

akkor végre megértette.

Kikyo látta, hogy Inuyasha rá jött mire célzott.

-Igen Inuyasha. A te hőn szeretett Kagoméd és a bátyád az a két személy kiket

réges- régen Naraku elszakított egymástól.

*Kagome és Sesshomaru? Azok a lopott pillantások, a hirtelen védelem ez mind

azért volt mert ők régen együtt voltak. Ezek szerint a történet fontos részletét

kifelejtették a meséből. Ezt nem hiszem el.*

Inuyasha szája féloldalas mosolyra húzódott, de nem az örömtől. Úgy érezte

elárulta a barátja akit mindenkinél jobban ismert és szeretett elárulta, azzal, hogy

nem bízott benne annyira, hogy elmondja neki az igazat.

-Ezt miért mondtad el nekem?

- Úgy éreztem tudnod kell.

- Szerintem, csak a magad kedvéért csináltad, hogy így talán majd téged

választalak. Nem lesz így , te nem az a Kikyo vagy már akit megismertem.

-Ez csak egy régi barát figyelmeztetése, ne akard elválasztani őket egymástól ha

ők elbuknak azzal vége mindenek.

EZ volt az utolsó amit a papnő mondott majd eltűnt.

Inuyasha egyedül maradt a gondolataival, nem tudta mi tévő legyen a gondolatok

csak úgy száguldoztak az agyában. Vajon elmondja a barátainak amit Kikyo

mondott neki vagy tartsa inkább magában. Úgy érezte beleőrül.

*Elszakítani őket egymástól, mit is jelent ez? Ha ők már régen is ismerték

egymást és szerették is akkor neki mi joga lehet ebbe bele szólni, ez azt jelenti

Sesshomaru hamarabb találkozott a lánnyal mint ő így nem szólhat bele kettejük

dolgába. Kagome a barátom és nem engedhetem hogy a dühöm miatt

elveszítsem.*

Lassan ballagott vissza a kunyhóhoz a barátaihoz. Útközben eldöntötte, amíg

Kagome nem szól a bátyjával való kapcsolatáról addig ő se mond semmit a

barátainak.

Nyugaton:

A nyugati palota bejáratánál egy magas, férfi állt. Fülei hegyesek, szeme

csokoládébarna színben pompázott és éj fekete haj keretezte arcát, hátul

lófarokba fogta a többit. Ruházata a régi időket tükrözte a páncél és az

 

elmaradhatatlan kard, vállán farkasprém nyugodott. Most a bejárati ajtót figyelte

ahogy kitárul és rég nem látott barátja lép ki rajta.

-Barátom!

Üdvözölték egymást majd a ház ura bevezette barátját a palotába.

-Korán érkeztél, a gyerekek még nem értek ide.

-Szóval te is hallottál róluk, úgy terveztem előttük jövök el hozzád, még nem jött el

az idő, hogy találkozzak velük a lányomnak előtte újra kordában kell tartani az

erejét.

-Értem, értesüléseim szerint holnapra elérik a palotát addig is van időnk

feleleveníteni a régi időket.

-Nincs ellenemre kedves barátom.

-Akkor ne is vesztegessük az időt.