6. rész: Külön utakon

kyouko11  2022.01.30. 16:46

Kagoménak beletelt egy kis időben míg utolérte Sesshomarut. A szellem egy fa

alatt ült és a lemenő napot figyelte. Megállt és figyelte kedvese arcát ahogy a

lemenő napot nézte és alig hitte el, hogy annyi éven keresztül képes volt nélküle

élni. Sesshomaru megérezhette kedvese jelenlétét mert elfordította a fejét és a

szemük találkozott. Kagome látta a szemében a fáradságot, az örömöt és a

szenvedélyt, vágyat . A teste önkénytelenül felforrósodott és pír jelent meg az

arcán. Szó nélkül indult meg Sesshomaru felé.

A férfi csak figyelte kecses járását formás idomait. Amikor a szemébe nézet

elveszett bennük. Ez a csodás lány csak az övé és nem engedi senkinek soha

többé ,hogy elvegye tőle. A lány odaért hozzá és azonnal a férfi karjaiban találta

magát. Tudta itt biztonságban van, nem kell félnie senkitől.

-Azt hittem nem bánod ha Inuyasha is velünk tart.. - szólalt meg csendben a férfi

és közben Kagome egyik hosszabb hajtincsével kezdett el játszani.

- Nem mintha nagy baj lett volna, ha velünk tart elvégre a szülőföldjére készülünk,

de szerettem volna ha ezt az utat kettesben tesszük meg..... talán kicsit önző

tőlem de...

- Nem az.. - szakította őt félbe Sesshomaru. - Ezért döntöttem úgy, hogy Rint és

Yakent Kaedére bízom míg mi felkészülünk a harcra és nem mellesleg minél

többet szerettem volna kettesben maradni veled- folytatta a férfi.

-Nocsak a Nagy Sesshomaru kettesben akar maradni velem... -mondta tetetett

csodálkozással Kagome.

- Szerettem volna bepótolni minél több elvesztegetett időt.

Sesshomaru gyengéden Kagome álla alá nyúlt és megemelte azt hogy a

csokoládé barna szemekbe tudjon nézni. Tekintetük összefonódott . Arcuk egyre

közeledettet majd ajkaik találkoztak. Édes mámorító csókban forrtak össze

,amelyben minden érzést tisztán éreztek. A féltést az aggódást a szerelmet a

vágyat. Annyi év elfojtott érzelmeit nem tudták egyetlen csókkal lecsitítani,de

tudták,hogy most nincs itt az ideje,hogy szerelmük beteljesüljön. Először

végezniük kell Narakuval és utána már csak ők ketten lesznek.

Úgy döntöttek nem mennek vissza a többiekhez ,itt töltik az éjszakát.

*****

A hajnal hamarabb érkezett mint azt szerették volna. Kagome lágy simogatásra

ébredt,kinyitotta a szemét és tekintette találkozott egy aranysárga szempárral.

Apró mosolyra húzta a száját majd nyújtózott egyet.

-Itt az idő. indulnunk kell. -szólt Sesshomaru és felsegítette kedvesét.

Hamar oda értek a kunyhóhoz. Inuyasha már a kunyhó tetején várt rájuk. Látszott

hogy nem sokat aludt az este. Ez igaz is volt mivel a félszellem egész este

 

várta,hogy vissza térjenek.. Nem akart utánuk menni, de idegesítette, hogy egész

este elvoltak. Szó nélkül eléjük lépet és várta,hogy mondanak valamit hol is voltak

, de ez nem történt meg.

-Nos akkor itt az idő, hogy induljunk.- szólalt meg Kagome.- Vigyázatok

magatokra és ha bármi történne üzenjetek.

- Ne aggódj, tudunk magunka vigyázni,.- fordult barátnője felé Sango- És ha újra

együtt leszünk rajtad a sor hogy mindenről beszámolj- folytatta halkabban.

Kagome kissé elpirulva ölelte meg barátnőjét majd következett Miroku és Shippó

majd Kirara. Végezetül Inuyshához fordult.

-Vigyázz a többiekre helyettem is rendben?! - látta Inuyashan, hogy még mindig

duzzog de most még nem mondhatok neki semmit. * Hogy meg fogsz lepődni ha

megtudod az igazat*

- Te is vigyázz magadra és... - Inuyasha nem fejezte be a mondatott csak hirtelen

magához húzta a lányt és szorosan megölelte.

Sesshomaru ez idő alatt elbúcsúzott Rintól és Yaken lelkére kötötte ha a

kislánynak egy haja szála is meggörbül papucsot csinál belőle.

Miután végeztek az előkészületekkel Kagome és Sesshomaru felült Aunra.

Kagome még egyszer hátrapillantott a barátaira mielőtt a kétfejű kutya a levegőbe

emelkedett volna. Sesshomaru szorosan tartotta a derekát így esélye sem volt

hogy leforduljon.

Barátai egyre kisebbnek láttak ahogy nőtt a távolság majd a dombok és erdők

végleg eltakarták őket a szeme elől. Előre fordult és az előttük álló útra szegezte a

tekintetét. Érezte derekán kedvese meleg és erős kezét melyek biztosan tartották.

Izgatottan várta az elkövetkezendő napok eseményeit melyet kettesben töltenek.

***

Eközben Inuyahaéknál:

- Vajon tényleg jól tettük, hogy elengedtük Kagomét egyedül?- tette fel a kérdést

Shippo

-Ne aggódj Kagome jó kezekben van, nem lesz semmi baj. - szólalt meg Sango

-Remélem igazad van és a bátyám nem tesz semmi meggondolatlan dolgot.. -

folytatta Inuyasha.

- Ne aggódjatok Kagome tud magára vigyázni... Nos akkor ideje, hogy i is

elinduljunk. Igaz Kagome nélkül kicsit nehezebb lesz, de mutassuk meg így is

megtudjuk csinálni.

-Nocsak Miroku milyen energikus vagy ma? - csodálkozott Sango..

- Csak arra gondoltam,hogy elindulhatunk nyugat felé és szépen lassan beérnénk

őket , csupán a véletlen folytán, akkor talán nem kéne tovább Inuyasha mogorva

 

képét bámulnunk.

-Mmmhh ez nem rossz ötlet. - tette hozzá Shippo

-Egyet kell értenem .- helyeselt Sango

-Micsoda?! nem is vágok mogorva képet, ellenkezett INuyasha..

- Ne is akard tagadni amióta eltűntek a szemünk elől az arcod olyan mint aki

citromba harapott. Nos akkor indulás.

- Nem is igaz...ez nem fer.... Hééé várjatok meg.. - kiabált utánuk Inuyasha mikor

észre vette, míg ő az érzelmeivel viaskodott a többiek ott hagytál.

Igy a kis csapat elindult Nyugat felé remélték, hogy azért pár ékkő szilánkot

találnak az útjuk során.

****

Már alkonyodott így Seshomaru úgy döntött megpihennek éjszakára. Az erdőben

szálltak le. Sesshomaru segített Kagoménak leszállni Aunrol. Kagome hálásan

fogadta a gyengéd karokat. Sesshomaru nem engedte el azonnal ó, hosszú

pillanatig a lány szemébe nézett, majd halkan megszólalt.

-Nem messze láttam egy meleg vizű forrást, nem szeretnél megmártózni benne?

- Ohh azt hittem véletlenül választottad ezt a helyet, de ezek szerint tudatos volt.-

húzta mosolyra Kagome az ajkait.

- Nem vezettet semmilyen hátsó szándék- mosolyodott el a férfi is ... - gondoltam

felfrissülnél tőle.

- Szóval meg se fordult a fejedbe, hogy akár velem együtt próbáld ki a fürdőt!?

Kagome ahogy a férfi mosolyra húzott ajkaira nézet, szinte elolvadt annak karjai

közt. Ritka pillanat, ha Sesshomaru kimutatja az érzelmeit mások előtt, de tudta,

hogy ha vele van ezek az a pillanatok megsokszorozódnak és ennek örült. Tudtak

ezek a gesztusok mind csak neki szólnak.

- Neked nem tudnák hazudni, de félek ha együtt mennénk csak idő előtt

elveszteném a fejemet és az... nem lenne túl jó.

- Nem bánnám ha így alakulna.. * Várjunk csak mit is beszélek most?!* .. vagyis

nem úgy gondoltam én csak ..

De nem tudta befejezni a mondatott mer megérezte Sesshomaru forró ajkait a

sajátján. Oly sürgetőek, és vággyal fűtöttek voltak, de ugyanakkor gyengédek és

óvatosak. Lassan kértek egyre többet és többet a lány ajkaiból aki ezt örömmel

meg is adta. Csókjuk pár pillanat alatt egyre hevesebb és hevesebb lett. A férfi

egy pillanatra elhúzódott és Kagoménak azonnal hiányérzete támadt de amint

megérezte a férfi forró ajkait a nyakán és a kulcscsontján el i feledkezett róla

azonnal . Gyengéden bele túrt a Sesshomaru platina szőke fürtjeibe. A férfi hálás

sóhajjal fogadta, mej csak tovább fokozta Kagome örömeit. Sesshomaru kezei

 

most gyengéden simogatták a lány oldalát, míg ajkai még mindig a lány nyakán

időztek, aki halk hangokat engedett kiszökni csodás ajkai közül. Sesshomaru

boldogan fogadta kedvese reakcióit, de tudta ha most nem áll le akkor nem lesz jó

vége. Azt akarta hogy a vele töltött pillanatok mind tökéletesek legyenek. Így hát

erőt vett magán , még egy utolsó csókot lehelt kedvese nyakár majd az ajkaira és

homlokát a lányénak döntötte.

-A forrás helyet most egy hideg zuhany kellene- sóhajtotta Kagome.

-Egyetértek.

- Hát akkor kipróbálom azt a forrást- bontakozott ki az ölelésből Kagome- Ha

meggondolnád magad tudod hol találsz- kacsintott rá a szerelemre Kagome.

- Nem provokálj mert nem lesz jó vége-húzta mosolyra a száját Sesshomru.

Kagome még egy utolsó mosolyt küldött a férfi felé majd eltűnt a fák között.

*Mit művel velem ez a lány? Annyi év során egy embernek sem sikerült hasonlót

elérni. Ő pedig alig öt nap alatt megolvasztotta a jeget a szívemen. Az átok mely

szétválasztott minket az évek során képes volt elnyomni ezeket az erős

érzelmeket! Még mindig nem teljesen tiszta a múlt de ha ilyen erős átokra volt

szüksége Narakunak az azt jelentette, hogy jobban félt tőlünk mit gondoljuk. De

eljött az idő ,hogy megfizessen azért mert elválasztott minket egymástól,*

Sesshomru hosszan nézet a lány után majd nem bírt magával és elindult.

Kagome ledobálta a ruháit és lassan elmerült a forró vízben. lassan ellazult, de

gondolatai nem hagyták pihenni. Még mindig magán érezte a férfi érintését.

Ahogy ajkai lágyan kóstolják az ajkait , ahogyan simogatják a nyakát, ahogy az

erős kezek szorosan tartják. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a férfit egy

percre se.

* Ez így nem lesz jó. Mire elérünk nyugatra addig Sesshomaru meg fog őrjíteni.

Erősnek kell lennem . De vajon akkor régen ha minden a tervek szerint alakult

volna, mostanra talán már családunk is lehetne. Vajon akkor is találkoztam volna

a barátaimmal? Talán Naraku sem létezne, akkor Inuyasha és Kykio.... Igen

akkor határozottan más lenne minden.

De ha jobban bele gondolok az átoknak köszönhetően ismertem meg Sangót,

Mirokut, Shippot, Kirarat na és persze Inuysahát és még sok más barátot is. Az,

hogy el szakítottak minket egymástól szörnyű , de egy részben hálás is lehetek ,

hogy megismerhettem a barátaimat.*

Gondolatmenetéből egy fura , de ugyanakkor ismerős aura szakította ki.

-Helló. Papnő!

- Te .....mit keresel itt?

 

***

 

Inuyasháék az éjszakát egy fogadóban töltötték. MIroku, Sango a kunyhóban

beszélgetek míg Shippo és Kirara az igazak álmát aludták.

-Neked is kissé szokatlan volt Kagome viselkedése az elmúlt napokban igaz?-

kérdezte a szerzetes- Nem mellesleg Sasshomaru is egyik napról a másikra az

őrzőjévé vált.

- Igen igazad van, de úgy érzem , hogy abból amit elmondtak kihagytak pár fontos

részletet- tette hozzá Sango.

- Határozottan

-Remélem Inuyasha nem csinál semmi őrültséget míg nyugatra érünk.

- Az nem lenne rossz.

Ezután Miroku és Sango alvásoz készülődött, miközben Inuyasha a tetőn volt és

az eget kémlelte. Nem tudott aludni és az útitársai nyaggatása miatt nem is akart

egy szobába lenni velük. Az elmúlt napokon gondolkozott. Pár pillanat alatt az

addig megszokott életet a feje tetejére fordult. Kiderült hogy a lány akit szeret ,

igazából egy szellem és nem is akármilyen, hanem egy nagyúr lánya akinek nem

mellesleg hatalmas ereje van. A bátya hirtelen felbukkan , vált válnak vetve harcol

Kagoméval és még a kúton is képes átmenni, majd szinte tigris módjára

védelmezi lányt. Mi lehet az oka?!

*Minden egyre furcsább és bonyolultabb lesz*

Gondolat menetéből az égen átsikló fehér kígyóra hasonlító szellemek szakítják

ki. Lélekrablók. Ahogy bele szagol a levegőbe rögtön meg is érzi a sírhant szagát

és azonnal tudja kihez tartozik a szag. Gondolkodás nélkül veti bele magát az

erdő sűrűjébe.