5. rész: Igazság és tervezés

kyouko11  2022.01.30. 16:44

-Sesshomaru?!

Mindketten hátra néztek, bár Kagome tudta kitől származik a hang ,mégis

meglepődött. Honnan ismeri anyja Sesshomarut?!

Sesshomaru furán nézet a nőre mintha már látta volna a múltban , mintha már

találkozott volna vele. Nem tudta felidézni, akárhogy is próbálkozott.

-Anya!- szólalt meg végül Kagome.- Honnan tudod ki ő?!

Sesshomaru a lányra nézet. *Szóval ő az Anyja,*

-Ha ti ketten itt vagytok az azt jelenti, hogy megtört a pecsét- gondolkodott

hangosan Kagome anyja.

-Milyen pecsét anya?- nézet rá furcsán Kagome.

-Ne itt beszéljük meg, gyertek be- invitálta beljebb őket a nő.

Sesshomaru és Kagome furcsa érzésekkel léptek be a házba Kagome anyja után.

Viszont kíváncsiságuk legyőzte az aggodalmukat és tudták ,hogy amit most

fognak hallani az későbbiekben nagyon fontos lesz számukra.

Leültek a konyhába. Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, míg csendben

várták hogy Kagome anyja végre elkezdjen beszélni. Végül nagyot sóhajtott majd

megszólalt.

-Nos drágáim, hol is kezdjem?

-Talán azzal honnan ismered Sesshomarut? - szólalt meg Kagome.

-Igen azt hiszem az lesz a legjobb ha ellőről kezdem az egész történetet, a

születésetek előtti időben.

-Születésünk ellőt?- csodálkozott Kagome, de Sesshomaru megszorította a kezét,

hagyja a nőt had mondjon el mindent.

-Nos... ez a történet nagyon régen kezdődött, mikor még a szellemek és az

emberek békében éltek a szent ékkő megjelenése előtt. Akkoriban két nagy

szellem uralta a világot, akik az idők során jó barátok lettek és megegyeztek, hogy

-e köteléket nem szakítsák meg ezért a gyerekeiket egymásnak szánták. Ők

voltak Észak és Nyugat urai . Pár év múlva megszülettek az utódok egy lány és

egy fiú.

-Várjon az apám Nyugat ura, ezek szerint Kagome...?- szakította félbe a szellem a

történetet.

-Igen Kagome apja szellem és én is részben az vagyok...na de folytatom.

Mindenki tudta, hogy ha ti ketten átveszitek majd apáitok örökségét nem lesz

 

gond . Az erőtök az évek során olyan erős kapocs lett köztetek, hogy szinte

legyőzhetetlené tett benneteket. Ezekben az időkben tűnt fel a gonosz aki

megkeserített sok ember és szellem életét is . Próbáltunk ellene harcolni de

sajnos túl erős volt, olyan erőket használt melyt nem ismertünk. De nektek sikerült

egyszer megsebesíteni, azután jó pár évig ismét béke volt.

Aztán ép az esküvőtök előtt újra megjelent és ekkor szakadtatok el egymástól.

-Hogy -hogy ?- kérdezte Kagome, egyre izgatottabb lett vajon mi történhetett.

-Mivel tudta, hogy nem tud legyőzni titeket ha együtt vagytok, de annyi ereje nem

volt, hogy megöljön benneteket ezért megátkozott . Kitörölte az emlékeiteket és

Sesshomaruból kiirtotta a szeretett minden érzését. Viszont nem gondolt arra,

hogy az idő múlásával csökkenhet az átok ereje és talán újra találkozhatok.

-De anyja, hogy kerültünk mi ide a jövőbe?

-Apád ötlete volt, hogy hozzalak ide így amíg eljön az idő biztonságban leszel. És

most itt az ideje ,hogy véget vessetek ennek a sötétségnek.

-Hogy hívták azt a szellemet ?- szólalt meg Sesshomaru.

-Az akkori nevét nem tudom, viszont a mostani Naraku.

Kagome és Sesshomaru egymásra néztek. Tehát aki azt a sok szörnyűséget

elkövette ellenük nem volt más mit Naraku. Az a Naraku aki most úgy próbál

erősebbé válni, hogy az ékkövet használja.

-Köszönöm , hogy elmondtad ezt nekünk anya. Azt hiszem vissza kell menünk és

találkozni apáinkkal, hogy megtudjunk mindent amit még kell. - mondta Kagome.

-Tegyétek azt, és kérlek üdvözöljétek a nevemben őket.

-Anya te nem jössz velünk?

-Még nincs itt az ideje , de hamarosan újra találkozunk, most menjetek, sok

dolgotok van még.

A két fiatal bólintott és elindult a kút felé. Tudták, hogy el kell mondaniuk a

többieknek a története , de megegyeztek, hogy kettejük kapcsolatát titokban

tartják. Érezték hamarosan eljön az idő amikor szükségük lesz mindenki

segítségére.

Kagome anyja boldogan nézte a két fiatalt akik annyi idő után újra egymás oldalán

 

sétálhattak. Örült de egyben rettegett is attól, hogy újra megismétlődik az ami sok-

sok évvel ezelőtt, és talán örökre elvesztik egymást...

 

*********

Nemsokára újra a középkori Japánban voltak. Gyorsan elérték a kunyhót ahol

társaik várakoztak. Inuyasha idegesen járkált fel alá míg Miroku, Sango, Shippo

és az alvó Kirarra nyugaton várakoztak.

 

-Végre! Mit tudtatok meg?- faggatta az épp érkezőket Inuyasha.

-Nyugodj meg Inuyasha mindent idejében megtudsz majd , ne türelmetlenkedj. -

szólt rá a félszellemre Kagome miközben leült Sesshomaru mellé.

Kagome és Sesshomaru tömören de annál pontosabban elmesélte a történetet

amit édesanyjától megtudtak. Voltak olyan részek hol barátaik meglepet

pillantásokkal hallgatták a történetet. Ilyen volt amikor megtudták, hogy Kagome

nem ember és ,hogy apja Észak ura.

Mivel a többiek nem szakították félbe a történetet ezért nem tartott sokkág míg

elmondták az egészet.

-Szóval akkor Kagome nem vagy ember?- nézet rá Inuyasha egy kicsit furcsán -

De nem érzek rajtad semmi különöset.

-Ez azért van mert még nem nyertem vissza teljesen az erőmet , de pár nap

múlva már érezni fogod a különbséget.

-Szóval most mihez kezdtek?- Kérdezte Sango

-Először is Kagoménak meg kell tanulni újra használni az erejét, ezért az a

legjobb megoldás ha elviszem őt nyugatra és onnan üzenhetünk majd az

apádnak, hogy már újra emlékszel mindenre- fordult kedves felé Sesshomaru.

Kagome bólintott , tudta kedvese már mindent eldöntött és egyet értett vele.

Viszont azt nem tudta ,hogy barátai hogyan fognak reagálni erre a döntésre, félve

nézet rájuk és várta a véleményeket.

-Várj már el is döntöttétek? Mi lesz velünk és az ékkövekkel? Naraku?- Inuyasha

alig hagyta szóhoz jutni társait. De nem hagyhatja , hogy csak úgy elszakítsák a

lánytól, érezte bátyja és Kagome nem mondanak el mindent.

-Így lesz jó mindenkinek, és ahogy elmondtuk Naraku miatt történt ez velünk és ha

az erőm újra visszatér, nagyobb eséllyel szállhatunk szembe vele. Nem mellesleg

szeretnék az apámmal is találkozni ha lehetséges.

-Megértjük Kagome- nézet rá együtt érzően Sango.

-Igen mi addig tovább keressük a szilánkokat és segítünk azoknak akiknek kell.-

tette hozzá még Miroku

- És ha újra találkozunk sokkal erősebb leszek és én is segíteni fogok a harcban. -

nézett rá barátjára Shippo kicsit szomorúan de tudta, hogy nem ez a végső búcsú.

-Köszönöm. Igyekezni fogok, hogy minél hamarabb újra együtt lehessünk és

végleg leszámoljunk Narakuval.- nézet barátaira Kagome könnyes szemmel.

Most mindenki egy emberre nézet. Inuyasha karrba font kezekkel ült, Kagome

látta rajta, hogy küzd a gondolataival. Tudta, hogy Inuyasha nem közömbös

iránta, de mióta kezdtek felszínre törni az emlékei azt is tudta, hogy amit ő érez

már nem szerelem. A félszellem még mindig nem szólt semmit arcáról le lehetett

olvasni, hogy nem tetszik neki az ahogy társai ilyen könnyen el eresztették

 

Kagomét.

-Inuyasha?- nézett rá a lány

-Jól van jól van mehetsz, de nem engedem, hogy egyedül menj én is veled

megyek..

-Hogy te?- nézet kissé meglepetten öccsére Sesshomaru. - Mégis minek?

-Nem hagyhatom Kagomét egyedül veled, és az elmondásod szerint az apánk él

és szeretnék találkozni vele.

Kagome csak kapkodta a fejét a két testvér között. Kissé furcsállotta Inuyasha

ennyire féltését, régebben még elolvadt volna tőle de most csak hálát tudott

érezni. Viszont azt is tudta nem engedheti, hogy Inuyasha most velük tartson.

Rengetek megbeszélni valójuk volt még és az út nyugatra tökéletes alkalom volt

erre és nem hagyhatta, hogy barátai egyedül keressék a szilánkokat.

-Inuyasha. Tudom, hogy velünk szeretnél jönni, de ez az idő most nem alkalmas..-

szólalt meg végül Kagome. - Nem hagyhatjuk mind a ketten magukra a többieket.

-Ne aggódj Kagome tudunk magunkra vigyázni nem lesz baj.- szólalt meg Miroku.

Kagome tudta ezt, de ez volt az egyetlen jó ok, hogy a félszellemet lebeszélje.

Sango pillantását kereste, hátha a nő megérti mit szeretne és segít neki. Sango

ahogy meglátta barátnője pillantását rögtön tudta mint kell tennie.

-Kagoménak igaza van, ha mind a ketten elmentek nehezebb lesz a kutatás.

Lehet, hogy csak zavarnánk Kagomét az edzésben ha mi is ott vagyunk. Mi majd

tovább keressük az szilánkokat és ha már minden készen áll csatlakozunk

hozzátok.

Kagome hálásan nézet barátnőjére de tudta, hogy minden részletet el kell majd

mondania neki, hisz látta Sangon, hogy már most tudja Sesshomaru és közte több

van mint puszta barátság.

-Jól van legyen, de ha bármi gond....

-Ne aggódj nem lesz baj- szakította félbe Kagome Inuyashát.

-Nagyszerű ezt sikerült megbeszélnünk most pedig pihenjük.. Az út hosszú lesz

nyugatra. - zárta le a témát végleg Sesshomar.

Kagome halvány mosolyogva nézet kedvesére, aki éppen kifelé tartott a

kunyhóból, ő már tudta a szellem túl fáradt a további csevegéshez. Csendben

felállt és kisétált az ajtón majd elindult Sesshomaru után.

A többiek elkezdtek készülődni a lefekvéshez. Inuyashát még mindig nem hagyta

nyugodni a gondolat, hogy Kagome és Sesshomaru kettesben vágnak neki az

útnak. Tudta, hogy eltitkolnak előle valamit és ez bosszantotta a legjobban.

* * * *

 

Eközben valahol máshol egy szolga nagy örömmel újságolta a jó híreket urának.

-Uram a lánya végre emlékszik. Az erejét még nem képes rendesen használni ,de

hamarosan képes lesz rá.

-Mi a helyzet a másikkal?

-Sesshomaru szintén emlékszik. Úgy döntött elviszi a lányt Nyugatra. Segít neki

,hogy újra a régi legyen. -fejezte be beszámolóját Yako.

-Akkor azt hiszem nekünk se árt készülődnünk.

-Készülődni uram?

-Igen. Nyugatra utazunk. Látni akarom a lányomat.

A férfi csak mosolygott és az ablak elé sétált. Annyi év után végre újra van

remény amely esély adhat egy új kezdetre, melynek köszönhetően újra minden a

régi lesz.

-Hamarosan találkozunk, Drága kislányom.