4. rész: Együtt

kyouko11  2022.01.30. 16:42

Sesshomaru lassan leült egy fa tövében, de Kagomét nem engedte el. Ahogy

eddig a karjaiban vitte most az ölében pihent a lány. Hosszan bámulták a tájat,

majd a csendet Sesshomaru halk és gyengéd hangja törte meg.

-Kagome,mond el mire emlékszel!

-Igazság szerint nem sok mindenre...Még sok minden homályos ...Csak arra, hogy

van egy apám ,de nem tudom ki az vagy ,hogy hogy néz ki. Kicsit még furcsa az

egész, olyan mintha egy állom lenne .. Egy nagyon hosszú álom.

Valójában Kagome emlékezett a közös múltjukra. Zavarban volt a férfi előtt hisz

tegnap még idegenek voltak egymás számára. Tegnap még csak Inuyasha bátya

volt ma már az ő jegyese.

- Másra nem emlékszel? - Sesshomaru elbizonytalanodott. Azt hitte tudja a lány ki

is ő, ahogy a csatatéren és a kunyhóban viselkedett arra következtetett , hogy

emlékszik.

*Az nem lehet, hogy nem emlékszik. *

Lassan a lány álla alá nyúlt és megemelte azt, ahogy azokba az ismerős

csokoládé barna szemekbe nézet megnyugodott. Tisztán látta a szemeiben mit is

érez most, hogy milyen zavarban van csupán attól, hogy az ölében tartsa.

*Akár csak régen most se tudja elrejteni előlem az érzéseit.*

- Akkor mi... mi...- Kagome küzdött a szavakkal nem tudta , hogy is mondhatná ezt

ki , zavarában lesütötte a szemét.

Sesshomaru nagyot sóhajtott majd kimondta azt amit a lány nem tudott- Igen mi

jegyesek vagyunk Kagome.

Kagome felkapta a fejét és a férfi arcát nézte . Meglepte milyen határozottan

ejtette ki ezt a szót ,de vissza gondolva ahogy a kunyhóban viselkedett vele

sejthette volna, hogy nem csak ő emlékszik. Most már Kagome is érezte, hogy

Sesshomaru is hasonlóan érez mit ő. És ahogy kimondta azt a szót mintha egy

apró mosoly is megjelent volna a férfi arcán.

-Igen. Jegyesek,,!-erősítette meg a lány is .

-Te a menyasszonyom vagy és ha akkor régen nem választottak volna el minket

ma már akár, többek is lehetnénk.-gondolkozott a férfi.

* -Akár többek is lehetnénk- a lány fülében a szavak folyton ismétlődtek. - Vajon

akkor ha nem választanak minket el egymástól mostanra talán..Ha nem történik

ez velünk, és még akkor meg tudtuk volna állítani azt aki ezért a felelős, talán más

szörnyűségeket is megelőzhetünk volna*

-Te tudod ki lehet az aki ezt tette velünk. Az biztos, hogy az ereje elég nagy ha el

tudta felejtetni velem ezt az életet.- gondolkozott Kagome

 

-Nem, akkoriban még apám intézte az állam ügyeket én csak ritkán segítettem

neki, nem igazán tudtam róla, hogy volt bárki is aki ártani akart nekünk..De ha

megtalálom nem kegyelmezek neki . Nem fogom megbocsájtani, hogy

elvesztettem miatta azt aki a világon a legfontosabb volt nekem. Nem menekülhet

megfizet a bűneiért.

-Sesshomaru....-kezdte bátortalanul a lány -Nem emlékszek mindenre tisztán, de

nincs olyan emlékem amiben ne lennél benne. Akár egy csata közben akár a

hétköznapok vagy egy beszélgetés, mindenhol ott vagy ..Érzem ,hogy akkor

régen volt köztünk valami és ha el is választottak minket tudom, hogy az a valami

amit akkor éreztem nem változott . Ugyanazt érzem mint akkor régen.

Sesshomaru meglepődött a lány szavain....De nem tudta elrejteni érzelmeit.

-Én is így érzek, nem voltál közömbös számomra és most amikor megcsókoltál ,

minden eszembe jutott ..-húzta mosolyra ajkait.-Minden az utolsó csókig.- nézett a

lányra vágyakozva.

-Sesshomaru..-súgta a lány a nevét majd gyengéd csókban forrtak össze.

A csók egyre erősödött. Mind a ketten érezték ez nem olyan mint a csatatéren ez

sokkal szenvedélyesebb sokkal tisztább. Most már mind a ketten tisztán érezték a

másik érzéseit szavak nélkül is megérették egymást. Végül Sesshomaru

szakította meg a csókot.

-Kagome..nem akarok őrültséget csinálni félek elveszteném az eszemet és

tudom,hogy ez még korai lenne.- próbálta kipréselni magából a szavakat. Ugyan

nehezére esett megájt parancsolni a vágyainak, de tudta, hogy amíg mindenre

fényt nem derítenek türtőztetnie kell magát.

-Tudom ...megértem számomra is egy kicsit nehéz most vissza tartani magam .-

mondta ki kissé szégyenlősen a szavakat Kagome.

Sesshomaru csak halványan el mosolyodott majd magához húzta a lányt.

-Rengeteg időnk van még Kagome.- súgta fülébe halkan .

-Igen. Sesshomaru- kezdte kicsit bizonytalanul- ...talán haza kéne mennem ,hisz

ott van az édesanyám és talán tudna valamit mondani arról, hogy hogy kerültem

át oda.

- Értem, jó kezdett lenne . Én is találkoznék vele.-mondta a férfi.

- Nem tudom, hogy sikerül-e eddig csak Inuyasha tudott át jönni.

-Mért csak ő?-kérdezte a szellem.

-Nem tudom talán azért mert vele találkoztam először ,vagy az ékkővel van valami

kapocs.

-Értem, azért megpróbálhatjuk .-mondta a férfi majd a lányra nézet.

-Igen azzal nem ártunk senkinek.

 

-Ha sikerült beszélnünk anyukáddal szeretném ha utána velem jönnél nyugatra ott

az apámtól is megtudhatunk pár dolgot.

-Nyugatra? Az apádhoz? -lepődött meg a lány.

-Igen,de hisz már ismeritek egymást ezért nem lesz gond.

-Rendben- egyezett bele végül Kagome.

Még pár percet gyönyörködtek a tájban majd lassan vissza indultak a kunyhóba.

Kagome már a saját lábbán ment vissza igaz Sesshomaru szerint még pihennie

kellene és szívesen vállalja a hordár szerepét de a lány elutasította bármennyire

csábító is volt az ajánlat. Megbeszélték, hogy ami a múltban és most történt

köztük azt nem fedik fel a többiek előtt. Majd idővel megtudnak mindent.

Mikor vissza értek már mindenki fent volt. Inuyasha furcsán méregette a

"párocskát".

*Minta kerülnék egymást de amikor senki se figyel szenvedélyes pillantásokat

váltanak . Mintha ..mintha ők ketten .....Nem az nem lehet ...De engem mért

foglalkoztat ez?* gondolkodott el Inuyasha .

*********

A kis csapat már elfogyasztotta a reggelit és a kunyhóban ültek . Kagome

megragadta az alkalmat,hogy bejelentse a hírt miszerint Sesshomaru és ő

megpróbálnak átmenni a kúton.

-De Kagome eddig csak Inuyasha és te voltál képes átjutni. Gondolod,hogy

sikerülhet?-kérdezte meglepetten Sango

-Nem tudom, de muszáj megpróbálnunk át kell mennünk , hogy megtudjunk pár

dolgot és ezt csak az anyukámtól tudhatom meg.- próbálta elmagyarázni Kagome

-Milyen dolgokról van szó pontosan ?- Kapcsolódott be a beszélgetésbe Inuyasha

is .

A két testvér egymásra nézett és Inuyasha érezte, hogy erre a kérdésre nem fog

választ kapni. Bátya és Kagome nem fognak semmit elárulni.

-Addig amíg el leszünk figyeljetek Rinre.- kérte meg Sesshomaru a társaságot.

-De Sesshomaru nagyúr én veled akarok menni?-kérlelte a kislány

-Rin oda nem jöhetsz és nekünk is még meg kell próbálnunk.- magyarázta a

kislánynak Kagome

Rin elszomorodott de tudta,hogy a nagyúr nem hagyja sokáig magára.

-Akkor az lesz a legjobb ha mihamarabb kiderítjük, hogy át -e tudok menni.-

mondta a szellem és fel állt, majd várakozóan Kagoméra nézett. A lány

megértette és ő is fel állt.

 

-Akkor mi megyünk is ,ha nem sikerül vissza jövünk .-mondja majd elindul az ajtó

felé.

-Kagome....-szólította meg Inuyasha a lányt.

De nem csak ő fordult meg Sesshomaru is meg állt és az öccsére nézet. Inuyasha

itt értette meg , hogy kettejük között van valami kapocs. Hisz bátya nem szokott

így viselkedni csak azzal aki fontos neki. Alig hagyja, hogy a lány pár lépésnél

távolabb kerüljön tőle.

-Semmi ...-mondta ki végül majd nézte ahogy először a lány majd bátya lépnek ki

a kis házból .

************

Kagome és Sesshomaru már a kútnál voltak . A lány leült a kút szélére .

-Bármi legyen ne enged el a kezem -nézett komolyan a szellem szemeibe

-Nem fogom.

Sesshomaru megfogta a kezét majd egyszerre ugrottak . Kagome magában

imádkozott,hogy sikerüljön . Azt akarta , hogy a férfi átjusson, hogy lássa azt a

világot amiben ő fel nőt. Egy ideig csak zuhantak , majd felvillant a megszokott

kék fény és amikor Kagome újra kinyitotta a szemét már a saját világában volt.

Oldara nézet és meglátta a férfit maga mellet..Szíve nagyot dobbant.... Sikerült!!

-Sesshomaru?!

-Igen sikerült ...-nézet a lányra

-De vajon mért tudtunk átjutni?

-Ezzel foglalkozzunk később most keressük meg anyukádat.- nézett határozottan

a lányra majd ölbe kapta és ki ugrott vele a kútból. Kagome gyorsan

kiszabadította magát a férfi karjai közül, majd elé állt. A szellem furán nézet a

lányra.

-Seshomaru...ebben a világban a szellemek nem olyan természetes dolgok. Ha

valaki így meglát azt hinné valami őrült vagy ,hogy eben a ruhában mászkálsz és

a viselkedésed. Ebben a világba mindenki halandó ezért kérlek ha netán valaki

rád néz ne akard megölni-próbálta elmagyarázni a szellemnek Kagome,hogy ez a

világ kicsit más.

-Megértem és ne aggódj ,mivel nem látszik rajtam, hogy szellem vagyok ezért

nem kell aggódnod.

-Rendben ..akkor hát üdvözöllek a jövőben ... a világomban ..

Kagome ezzel a mondattal széthúzta az utolsó akadályt és Sesshomaru kilépet az

ajtón. A lány kissé furcsa érzések közepette követte a férfit. Szokatlan volt látni őt

itt ebben a világban. De ennek ellenére örült, hogy itt van vele. Még ha csak a

kertjükben vannak is.

 

A szellem orrát azonnal megcsapták a különböző szagok kavalkádja . Olyanokat

érzet mint még soha . Egy új világ ahol sok új dolog vár rájuk, ahol kideríthetik mi

történt a múltban.

Elmélkedésüket egy hang szakította félbe, egy hang ami Kagome számára

ismerős volt.

-Sesshomaru?!!