Kagome egy lágy kéz érintését érezte jobb karján. Inuyasha, a lehető leggyengébben ért a lányhoz. Mióta elgondolkozott azon, hogy mit is érez iránta, nem tudott úgy gondolni Kikyora, mint egykoron. A Kagome iránt való érzései az idő haladtával csak mélyebb, tisztább és őszintébb lett. Nem vágyott már rég elhúnyt, majd újra élesztett kedvesére. Neki egy hús-vér nőre van szüksége, mint Kagome, kinek szíve tisztább, mint a frissen hullott hó.

Most, hogy tisztázta magában az érzéseket, tudta és érezte, miként érez iránta a lány, fel merte vállalni érzéseit, mert nyitni. Tudta, hogy szerelme viszonzásra talál, és nincs veszíteni valója.

Már egy ideje foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon a lány, szeretne-e tovább lépni a kapcsolatukban.

Kagome megfordult, szemeiben szerelem és vágy keveréke csillogott. Nem voltak kétségeik, nem féltek, mert tudták, hogy nekik együtt kell lenniük. Nem beszéltek, nem is kellettek ide szavak. Minketten érezték, hogy eljött annak az ideje, hogy engedjenek vágyaiknak.

Inuyasha mélyen a lány szemébe nézett, mivel nem látott tiltakozásra utaló jelet, közelebb hajolt és megcsókolta. Nem ez volt az első csókjuk, de az első olyan igazi csók, ami nem elhamarkodott, nem futó szárja puszi, hanem mindent elsöprő szenvedélyes, érzelmekkel teli csók.

A lány lába megremegett. A félszellemnek meg kellett tartania, nehogy összeessen. Kagome a karját a honyou nyaka köré fonta, és amilyen szorosan csak lehetett, hozzádörgölőzött.

Nyelveik szenvedélyes csatát vívtak, és ha az oxigén hiány nem vetett volna végett annak, talán abban sem hagyták volna.

Inuyasha elkezdte vetkőztetni Kagomet, ő hagyta. A férfi nem kapkodott. Az, hogy tetszett neki a lány selymes bőre, az nem kifejezés. Újjaival kedvesen cirógatta előbb a nyakát, majd egyre lejjebb. Ugyan azt a vonalat a szájával is körbe járta. Apró, pici puszikkal halmozta el őt, amire egy halk sóhaj volt a köszönet. A miko minden egyes érintésnél remegett.

Kagome segítet levenni a melltartóját és lefeküdtek a szalmával borított helyre. A félszellem kezeibe vette a lány gömbölyded melleit, és maszírózni, majd csókolgatni kezdte. A mellbimbót a szájába vette elvéve a kezét, és a szoknya derekát megfogta a bugyival együtt. Nem letolta, hanem ketté szakította, amire egy kisebb sikoly volt a válasz Kagome részéről, majd halk kuncogás.

Inuyasha nem tudott mosolyogni. A vágy, ami kínozta odalent, egyre sürgetőbb volt, de tudta, hogy nem szabad sietnie, elkapkodnia akármit is. Nem azért, mert ez lesz az első a lánynak, hanem mert így érezte helyesnek. A lány is és ő is ezt érdemlik.

Inuyasha orrát megcsapta Kagome vágyának az illata. Elbódította a fejét. Kívánta őt ízlelni, majd megmártózni benne, ezért ott hagyta a lány melleit, és azonnal a nyíláshoz hajolt. Mélyen szimatolt a levegőbe. Akarta, mindennél jobban akarta, vágyott rá. Ezért úgy döntött, hogy megkóstolja.

Nyelvével megnyalta, mire a miko mélyen és hangosan sóhajtott. A fiúnak tetszett ez a hang és még mohóbban kezdte nyalni. Élvezte Kagome apró, mély sikolyait, még jobban felkorbálcsolta a vágyát. Hogy még jobban fogozza az élvezeteket, megnyalta két újját és óvatósan a lányba vezette. Válasz erre egy nagy sikoly volt. Ennek hallatán a honyou elkezte mozgatni az újjait, és ismét nyalni kedvesét.

Kagome tehetetlen volt ennyi élvezt hullám közepette, érezte, hogy nemsokára eljön az az érzés, ezért megfogta Inuyaha fejét és még jobban szorította magához.

• Nem sokára el fogok menni, Inuyasha. - szólalt meg a miko szaggatottan. Egyre szaporábban vette a levegőt. Inuyasha homlokán izzadságcseppek folytak le. Nagyon összpontosítania kellett, nehogy túl kapkodó legyen vagy hamarik. Amikor meghallotta kedvese hangját, kicsit gyorsabbra vette újjai és nyelve játékát, aminek hamar meg lett az eredménye. Kagome egy hangos sikoltással jelezte szerelmének, hogy elment.

A honyou érezte, hogy a lány belseje pulzál, és folyik az a mámorítóan finom nektár belőle. Minden cseppjét lenyalta. Nem tudta az ízét semmihez sem hasonlítani. Amikor ezzel végzett, feltérdelt és a miko szemébe nézett. Annak szeme fátyolós volt, arca kipirult és szaggatva vette a levegőt. Inuyashanak tetszett a látvány. Kiélvezte, ahogy a lány meztelenül fekszik előtte.

• Gyönyörű vagy. - szólalt meg vágytól fűtött hangon. Ahogy ezt kimondta, Kagome felült, oda térdelt a honyouval szembe és megcsókolta bele adva minden szenvedélyét és szerelmét. Inuyasha viszonozta a csókot. Érezte, ahogy a lány el kezdi őt vetkőztetni.

Hagyta magát. Élvezte a gondos kis kezeket. Mi tagadás ügyesen ment neki a vetkőztetés. Hamar kész volt vele, és ő is megcsodálhatta szerelme meztelen testét. Szeme végig siklott az izmos mellhason, hason, derekán. Majd megállapodott Inuyasha ágaskodó nemiszervén. Kissé megriadt annak méretétől. Inuyasha látva ezt megcsókolta és a fülébe suttogott.

• Ugye tudod, hogy soha nem bántanálak? - kérdezte.

• Tudom, hogy így van, csak én még soha nem láttam még olyat. De..de.., hogy fog elférni bennem? - kérdezett vissza bizonytalanul.

• Igérem neked, hogyha kellemetlen lesz vagy fáj, abba hagyom.

• Bízom benned.

• Én is benned, és kérlek, lazulj el.

• Rendben. - bólintott Kagome, és hagyta, hogy Inuyasha vissza döntse, fekvő helyzetbe.

A miko a lába közé engedte a fiút, ő rá nehézkedett. Ismét meg nyalta két újját és elkezdte a lány csiklóját izgatni, olykor behatolt. A lány sikeresen ellazult.
Inuyasha kedvese nyakát csókolgatta, elvette a kezét a csiklójától, majd elhelyezkedett Kagome lábai között. Mélyen egymás szemébe néztek. Nem láttak kételyt, félelmet, megbánást. Szeretni akarták egymást. Nem volt már semmi akadály szerelmük beteljesedésének útjában.

A honyou a lehető legszenvedélyesebben  megcsókolta a mikot, nyelveik vad csatát vívva, közben óvatosan elkezdte dörzsölni Kagome csiklójához a farkát. Ő bele nyögött a csókba és már csak annyit érzett, hogy szerelme teljes hosszában kitölti őt. Nem érzett fájdalmat, sem szúró, kellemetlen érzést. Teljességet érzett, amit ismét magának akart.

Inuyasha érezte, ahogy kedvese forrón körbeöleli őt. Halk sóhajt hallatott.
Felemelte a fejét és látta, hogy nem okozott fájdalmat. Bátran kezdett el benne mozogni, egyre elnyújtó mozgással.
Élvezte, elmondhatatlanul élvezte, hogy szerelme szűk és forró. Nem akarta elveszíteni a fejét, de mégis gyorsított a tempón. Meghallva Kagome nyögéseit, és két kezét a fenekén felbátorodva, egyre gyorsabban és mélyebbet lökött.

Érezték mindketten, hogy közel a vég. Nemsokára elérik a mennyek kapuját, hogy aztán a tüzes pokol rántsa le őket a mélységbe.
Kagome lábait Inuyasha csípője köré fonta, hogy még mélyebben érezze magába kedvesét, kezeivel pedig a vállába kapaszkodott. Mindketten mélyeket sóhajtottak, a lány olykor sikoltott egy-egy jól irányzott, mély lökésnél.

És elérkezett a vég mindkettőjük számára. Leírhatatlan érzés kerítette hatalmába őket. Míg Kagome felsikoltott, addig Inuyasha nagyot hörgött és bele engedte a lányba élvezetét.
A lány még mindig pulzált. Elernyedt. Lábait leeresztette a honyou derekárol. Ő nem szállt le róla, nem csúszott ki belőle, hanem rá feküdt.

- Talán nem kellett volna elmennem benned, de nem bírta kicsúszni. - kezdte halkan.
- Engem nem zavar. - felelte mosolyogva Kagome. A fiú nem szólt semmit, csak megcsókolta kedvesét, és így léptek át az Álmok birodalmába, ahol folytatták a szeretkezést.