Sesshomaru egy idő után úgy döntött vissza viszi a lányt az öreg nő kunyhójához. Lassan karjaiba vette az ájult lányt és elindult. Út közben ösztönösen húzta a lányt közelebb magához valahogy megnyugtatta a közelsége.

Kagome álma eközben békés és szenvedéllyel teli volt. Nem érezte magét veszélyben, épp ellenkezőleg úgy érezte ennél biztonságosabb helyen nem is lehetne. Ösztönösen simult a férfi mellkasához, Sesshomaru csodálkozva nézte az alvó lányt. Ahogy a hold meg világította fehér bőrét csodálatosan nézet ki.

* Nem ilyen nem létezik ,hogy én érezek ... nem érezhetek semmit egy halandó iránt,de ez a lány valahogy mégis képes valamiféle érzelmet kihozni belőlem.*

Elérte a kunyhót és gyengéden lerakta Kagomét az ajtó elé. Nem akarta ott hagyni magával akarta vinni, hogy ne essen baja ,de a makacs énje felül kerekedett rajta és mégis ott hagyta a lányt.

Kagome lassan tért magához és döbbenten vette észre ,hogy Kaede anyó kunyhója előtt fekszik. Felült majd hirtelen mint egy villámcsapás eszébe jutott minden ami este történt. Az a különös erő ,úgy érezte ,hogy ez az erő mindig is vele volt ,de nem tudta hogyan használja. Mintha valami oknál fogva elfelejtette volna. Nem értette, hogy kerülhetett vissza ide. Akárhogy is gondolkozott nem tudott rá jönni.

-Kagome?- hallotta meg Inuyasha hangját. Meg fordult és barátja ott állt az ajtóban furcsán tekintettel nézve rá. -Mit csinálsz itt kint?

-Én csak gyógynövényeket mentem szedni és akkor ....akkor...-hirtelen el hallgatott.

*El mondjam neki,de hisz én se tudom még mi ez biztos őrültnek tartana ,ha elmondanám mi is történt az este. Lehet most meg se tudnám idézni azt az erőt.*

-Kagome mi történt? -kérdezte a félszellem, kíváncsi volt mi baja a lánynak.

-Semmi semmi,csak kicsit el bóbiskoltam míg a csillagokat néztem .

A félszellem furcsán nézet rá ,de nem firtatta a dolgot.

-Értem ,de gyere reggelizni ,aztán nyomás az ékövek után.- Inuyasha felsegítette a lányt ,majd be ment a kunyhóba.

Kagome megélt az ajtó előtt, nem ment be helyette megfordult és végig nézett a tájon. Mintha keresne valamit vagy épp...valakit. Olyan érzése volt mintha figyelnék .

-Kagome ,gyere már! -kiáltott ki neki Inuyasha ezzel kizökkentve a lányt. Még egyszer körbe nézet majd be ment.

Kagome viszont nem tévedett, ugyan is tényleg figyelte őt valaki. Sesshomaru egy távoli fa levelei mögül figyelte őt. Nem bírta ki ,hogy meg ne nézze a lányt minden rendben van -e. Egész éjjel rágódott a dolgon majd mire észbe kapott már a lombok között találta magát ahogy az alvó lányt figyeli.

Majd ahogy a lány felébredt és zavartan körbe nézet Sesshomaru ajkán egy apró mosoly jelent meg. Élvezettel nézte hogy a lány azon töpreng vajon hogy kerülhetett vissza a kunyhó elé. De ez a mosoly nem tartott sokáig , ahogy észre vette el is tűnt .Pár perccel később megjelent az öccse ,de amikor megkérdezte a lányt van e valami baj ő nem válaszolt ... A szellem arra számított mindent el mond majd öccsének ,de nem így volt. Nem mondott semmit. Egy gyenge hazugsággal mentette ki magát. Majd öccse felsegítette a lányt a földről. Ahogy Seshomaru az összefonódó újakra nézett elfogta valami különös érzés . Alig tartott pár másodpercig az a kézfogás és csak arra szolgált ,hogy Kagome fel tudjon állni de neki valahogy máshogy látszott.

Újra érezte fejében azt a furcsa szúró érzést mint korábban . Viszont most nem csak a hangot hallotta hanem látta is mi történik.

 *Egy csatatér mindenhol szellem tetemek ameddig a szem el lát.

-Sesshomaru- hallja meg hirtelen a nevét. Megfordul és akkor megpillantja őt. Szinte alig bír mozogni. Végig nézet a lányon. Testét páncél borítja ami telis tele van szellemek vérével.

-Kagome- hallotta hangját de mintha nem is az övé lenne, ez a hang sokkal gyengédebb szenvedélyesebb.

De nem sokáig nézte ,teste akaratlanul megindult a lány felé . Karjaival át fogta a derekát és magához húzta,majd lágy csókot lehelt ajkaira. A lány azonnal viszonozta.

Ez az "emlék” megdobogtatta a férfi szívét. Nem tudta ,hogy ez valóság e vagy csak képzelgés.
Azonban ez a kép nem tartott sokáig megszűnt a fejfájása és vele együtt a képek is el tűntek. *

Újra maga előtt látta a lányt és az öcsét .Látta ahogy a lány a tájat kémleli mintha keresne valamit. Mintha érezné hogy itt van és figyeli. De aztán a lány bement és Sesshomaru csalódottan vette tudomásul ,hogy már nem látja a lányt.

*Hiányozna nekem? A Nagy Sesshomarunak egy halandó? Nem az nem lehet.*

Majd egy határozott mozdulattal vissza indult Rinhez és Yakenhe. A kis törpe már türelmetlenül várta urát.

-Sesshomaru Nagy Úr hol voltál eddig?- a szellem nem válaszolt csak rezdületlen arccal sétált el mellette majd megszólalt.

-Készüljetek indulunk.!

* * * * *

Kagoméék eközben el indultak újabb ékkőszilánkokat keresni. A lány nem mesélt senkinek tegnap történtekről és ezért elég csöndben volt. Társai furcsállották ,hogy mindig vidám társuk most miért nem mosolyog.

-Kagome,minden rendben? -kérdezte Sango

-Nagyon szótlan vagy ma- csatlakozott Miroku is .

-Nem, nyugodjatok meg semmi bajom.

De ekkor egy erős robbanás rázta meg a földet.

-Inuyasha!

-Szellemek,nagyon sok szellem szagát érzem .-mondta a félszelem.

Kagome egyszeriben egy ismerős energiát érzet, hasonlót ahhoz amit előző este is. Teste ösztönösen mozdult a hang irányába.. Mire észbe kapott már szinte futott.

-Inuyasha nézzük meg.-szólt a lány .

-Kagome érzel ott szilánkokat?

-Nem ,de úgy érzem oda kell mennem.- mondta majd lassan el indult .

-Kagome!!!-szólította a lányt de hiába. Kagome határozottan a szellemek felé tartott,nem tudta mi az ami oda vonzza ,de határozottan oda kell mennie. A többiek nem értették mi ütött a lányba hirtelen .

-Inuyasha nem tudod mi lehet a baja ?-kérdezte Sango.

-Nem ...nem tudom ,de amerre megy rengeteg szellem energiáját érzem . Siessünk nehogy baja essen .- többiek bólintottak majd Kagome után mentek.

Eközben Kagome már oda ért és elborzadva nézte az elé táruló látványt. Az eget fekete felhők takarták és a földet szellemek vére, húsa és darabkái borították. Nem ijesztette meg a látvány, érezte ,hogy ehhez hasonlót már át élt egyszer, igen ....Az álmaiban már harcolt ilyen helyen . A semmiből egy szellem támadt rá , ekkor újra érezte azt az ismerős erőt, érezte, hogy a felszínre tör. Kezét határozottan a szellem felé fordította és hagyta hogy az erő utat találjon. Újra az a nagy fény és a szellem porrá vált.

*Ilyen nincs ,sikerült*

Majd úgy gondolta megpróbálja irányítani. Egy ragyogó íjjat formázott az energiából.

-Húha...Na lássuk !-határozta el magát amikor egy csapat szellemet látott közeledni ,Inuyashaék pont akkor értek oda.

-Inuyasha az ott nem Kagome? - kérdezte meglepetten Miroku.

-Nagyon úgy néz ki ,de valami furcsa erőt érzek felőle nem a megszokott..

-Menjünk segíteni neki ennyivel nem fogja sokáig bírni.

-Rendben .

Majd neki rugaszkodtak, ekkor Inuyasha egy erősebb szellemet érzet a lány felé közeledni. Kagome nem vette észre túlságosan az erejére koncentrált.

-KAGOOOMEEEEE!!!!!!- kiáltotta a félszellem a lány felé nézett de már késő volt.